Tenyésztés
Családom 1987. óta tart pumit, ám a fajta tenyésztését
lényegesen később kezdtem, 2009-ben az első szukámmal, Mitvisszel.
A legelső alomtól kezdődően gondos és alapos mérlegelés
alapján tervezem párosításaimat, szem előtt tartva a legfontosabb
tenyésztési szempontok fontossági sorrendjét:
- fizikális és mentális egészség
- anatómia
- szőrtípus
- fejforma
- szín
Egy-egy párosítás tervezése évekkel megelőzi a tényleges fedeztetés idejét.
A megfelelő szuka egyed kiválasztását a hozzá származásban és
külső-belső tulajdonságaiban leginkább hozzá illő kan pumi megtalálása
követi.
A pumik tenyésztésbe állítása előtt az általános egészségi állapoton
felül fontos számomra a lehető legtöbb orvosilag jelenleg kiszűrhető
örökletes hiba feltárása. Az előzetesen kiválasztott pumik a 2 éves
kori jó csípő és térd röntgen eredményeik alapján kerülhetnek
tenyésztésbe kennelemben.
A genetikai változatosság érdekében minél különbözőbb származással
rendelkező kanokat igyekszem felkeresni, elsősorban azon kanokat melyek
pedigréjében 4-5. ősi sorig még a valósan dolgozó B törzskönyves
pásztorebek fellelhetőek. Ezen munkámban nagy segítséget nyújt a hazai
Kaffogó kennel és a finnországi Karvakorvan kennel, melyek segítségével
a Magyarországon már alig vagy egyáltalán nem fellelhető valódi
pásztor pumik (Szöcske, Pimpa, Tücsök, Fickó, Borzas) leszármazottaival
igyekszem mind egészségesebbé és genetikailag változatosabbá tenni a
Kisködmönös pumi állományt. E mellett a juhászatokból kikerülő nem
pedigrés származású ám valósan dolgozó illetőleg terelő szülőkkel
büszkélkedő újonnan felfedezett kanok bevonására is nyitott vagyok,
annak kockázatait is vállalva, a további változatosság és persze az
egészség és munkakészség fenntartása érdekében.
Flegmatikus vagy félős viselkedésű egyedek tenyésztésbe vonásától
tartózkodom, még ha pedigrés tetszetős küllemű, kiállítási díjak
garmadájával rendelkező egyedről is van szó.
fajtaleírások figyelembe vételéről sem, hogy követhessem honnan hová fejlődött a pumi, és mik a fajta első leírásainál is megjelölt tenyésztési célok melyek ma is aktuálisak.
A fajta eredeti munkájában, a terelésben való használhatóságának
megőrzésében a pedigrék ősi sorai mellett a tenyészpár saját ösztöneit
is egyaránt fontos tényezőnek tartom. Tenyésztésbe vont kutyáim
esetében igyekszem minden esetben lehetőséget biztosítani, hogy
terelőösztönüket megmutathassák legalább juhnyáj mellett. Ezen munka
elvégzéséhez természetesen kizárólag a kiegyensúlyozott természetű,
mentálisan egészséges pumik alkalmasak így én is ezen egyedeket
keresem.
A munkaképesség mellett, elvárás a megfelelő viselkedés, melyet már kölyök korban (6-7 hetes kor) Volhard-teszt segítségével vizsgálok. Így már választási korban látható mely kölykökkel érdemes a jellemük alapján is tovább tervezni.
A küllembeli célom az ősi típus újra felszínre hozása, a nyírást nem igénylő úgynevezett "jellegtelen" szőrtípusú egyedek tenyésztésbe vonásával. Ezen szőrtípus kevés aljszőrével, trimmelésre alkalmas és egyben vedlésre képes bundájával, fedettlen lábvégeivel
a legpraktikusabb mind a nyáj melletti munkában, mind a lakásban való
luxustartási körülmények között. Pulihoz hasonlatos tömött, hosszú,
nemezesedő szőrtípusú, évente többször a teljes testfelületen nyírást
igénylő egyedeket szintén kerülendőnek tartom tenyésztésben.
Mivel az egészséges mozgáskultúra
feltétele a megfelelő anatómia, így az alkatilag a mai napig minden
standardban jellemzően megfogalmazott szikár, vékonycsontú, ösztövér
pumikat részesítem előnyben tenyésztésnél. E mellett a könnyed,
ruganyos, szabályos mozgás, a fordulékonyság, és a hosszútávú munkabírás szintén
alapvető követelmény számomra. Az anatómiailag nem megfelelő alkatú,
görbelábú, dongás bordázatú, széles mellkasú, nehézkes testű,
vastagcsontú vagy levegős/hosszú törzsű, megnyúlt ágyékú egyedeket
kerülöm, bármily tetszetős pedigrével és címekkel rendelkezzenek is.
A külső és belső tulajdonságok mellett rendkívül fontosnak tartom a lehető legegészségesebb pumikkal történő tenyésztést, különösképpen tekintettel az öröklődő betegségek elkerülésére: epilepszia, csípő-, térd- és könyökficam, gerinccsigolya-összenövés, emésztési rendellenességek és enzimhiányos megbetegedések... Az információk sajnos e tekintetben rendkívül hiányosak miután nincs nyilvánosan fenntartott adatbázis az igazoltan beteg egyedekről. Ám az általam személyesen ismert beteg egyedek pedigréinek és kórtörténetének gyűjtése, a gazdáikkal fenntartott kapcsolat nagyban segít ebben a szelekciós szempontban is. Az alkati betegségeket (csípőficam, térdficam...) igyekszem kiszűrni kutyáim 2 éves kori ortopéd szakorvos által történő röntgen vizsgálatával.
egészséges csípő, könnyed mozgás
A kennel genetikai változatosságát a széleskörű csapatmunka teszi lehetővé. Ez egyrészt jelenti a más kennelekkel való szoros együttműködést és tervezést. Másrészt a tenyésztési felügyeletem mellett kihelyezett tartásban élő illetőleg közös tulajdonban lévő pumikat, és azon pumitulajdonosok körét, akik a tőlem vásárolt pumijukkal továbbra is együtt működnek a Kisködmönös kennellel aktív tenyésztési csapattagként. Ez a tenyésztési forma lehetővé teszi, hogy kennelsor fenntartása nélkül is sok pumival dolgozhassak, és minden tenyészpumim családban, szabadon élhessen.
Minden alaposság ellenére is a fajta jelenleg is jellemző heterogenitásának köszönhetően a Kisködmönös almok is nagy változatosságot mutatnak. Egy almon belül is küllemileg többféle típusú pumi születik.
A jelenleg ismert, a kutya fajt terhelő több mint 400 genetikai rendellenességtől nem lehet garantáltan mentes tenyészetet fenntartani. Ám tenyésztési terveimnél a lehető legalaposabb körültekintéssel igyekszem a lehető legtöbbet megtenni azért, hogy a születendő Kisködmönös pumik egészséges, megfelelő küllemű egyedekkel gyarapítsák a fajtát.