Standard

http://www.pumiklub.eu/stand.html.

A fajta aktuálisan elfogadott standard leírása a Magyar Pumi Klub honlapján 

Korábbi fajta leírások

Forrás: A Magyar kutyafajtákról - Anghi Csaba Geyza

" A pumi magassága 50 centiméter körül van. Füle mindig felálló; szőrözete hossz; végtagjai nyúltabbak a puliénál. Egyébként szőrének belszerkezete és színe ugyanolyan, mint a pulié. Még nem egészen vérszilárd fajta. A pumik között is találunk egyedi nagyságbeli eltéréseket, de ennél a fajtánál még nem indokolt a testnagyság szerint való csoportosítás."

* * * 


Forrás: A kutya tenyésztése, tartása, kiképzése - Dr. Sárkány Pál - 1975. Mezőgazdasági Kiadó

" A pumi leírása.

Összbenyomás . Határozottan terrier jellegű, középhosszú szőrű, terelő kutya. A terrier jelleg a megnyúlt arcorri részben, a felálló és lebicsaklott végű fülben, a felálló farokban és a vérmérsékletben jut kifejezésre. Nyaktartása a pulinál magasabb, állandóan figyelő jellegű. Szőrzete középhosszú, sehol nem nemezesedő. Az arcorri rész és a szem szabadon kivezető. Jellemző szőrzetszíne nincs, de nem tarka. Értelmessége, élénksége, rámenős természete következtében mindjárt magára vonja a figyelmet. Hangosabb, mint a puli. Jó szimatú. A testtájak ismertetése. A fej megnyúlt, viszonylag keskeny. Formájára a hosszúsági méret nyomja reá a bélyegét. A fejtető keskeny és domború. A homlok hosszú és kissé domborodó, oldalról lapos. A szemboltívek mérsékelten fejlettek. A szemek ovális alakúak, kissé ferdén metszettek. A szemhéj-szél feszes, jól zárt. A stop rendszerint nem érzékelhető, mert a homlok síkja a szemboltívek között szinte egyenes vonalban folytatódik az orrhátra. Az orrhát egyenes. Az orr megnyúlt, elhegyesedő, az orrtükör elkeskenyedett. Az orca előre elkeskenyedik, a pofa mély, jól izmolt. A fül magasan tűzött, fordított V alakú, felálló, közepes méretű. A fül vége lebicsakló. Fülmozgása élénk. A nyak a közepesnél magasabban illesztett. Közepesen hosszú, kissé ívelt. Izmos. A nyakon a fej igen mozgékony. A törzs felső vonala hátrafelé kissé lejt. Összességében izmos. A mar hosszú és a hátvonalból határozottan kiemelkedik. A hát rövid, egyenes. Az ágyék középhosszú, egyenes. A far rövid, enyhén csapott, közepesen széles. Mellkasa mély és hosszú, de kevésbé dongás. A szügy közepesen széles, bordázata inkább lapos, de mély. A feszes has alsó vonala hátrafelé felhúzott. A farok magasan tűzött. Majdnem függőlegesen tartott. Kurtítják; a szabad farok hosszának 2/3- részét hagyják meg. A nemi szervek kellőképpen fejlettek és épek legyenek. Az elülső végtag meredek lapockával kezdődik, s meredek állású. Oszlopszerűen támasztja alá a törzset. A két végtag közepes távolságban helyezkedik egymástól.

A hátulsó végtag kissé meredek, széklábú. A hosszú konc és a hosszú comb alatt rövid szár jellemzi. A mancsok gömbölydedek, szorosan zártak. A talppárna telt és rugalmas. A fattyúujjak nem kívánatosak, eltávolítandók. Bőr. A pumi bőre palaszürke, tehát sok sötét pigmentet tartalmaz. A szabad bőrfelületek vagy feketék, vagy palaszürkék. A szivárványhártya sötétbarna. A szőr között a bőr is palaszürke. Szőr. A pumi egész testét kisebb-nagyobb tincseket képező fürtös, csigás szőr fedi. Legrövidebb a szőr a mancsokon és az arcorri részen. A szemek mindig jól kivehetők. A fül dús, szálkás szőrzete felálló. Hasonló a faroké is. A törzs és a végtagok fürtös szőrzete lehet rövidebb, 3-4 cm, de akad hosszabb is, 5-7 cm. A puli fajtajellegét mutató hosszú szőr azonban sohasem megengedett. Az egészen rövid, simuló szőr szintén nem pumi szőrforma. A pumi szőrköntöse ugyancsak felszőrökből és pehelyszálakból áll. A tincsek azonban a pulival ellentétben, mindig szabadok maradnak: a pumi szőre nem nemezesedik. Szín. Igen változatos színű fajta. Leggyakrabban galambszürke, ezüstszürke, palaszürke. Akad avétt fekete színű, világosszürke, fehér, sőt vörösesbarna is. A tarkázottság azonban nem megengedett. Hasonlóképpen elítéljük a jegyeket is. Mozgása. Mozgása élénk, temperamentumos. Elöl aprózva lép, vágtája böködő szökdécselés. Értékmérő tulajdonságok. Fajtajelleg. A fajta nem konszolidált, így több-kevesebb hibával, a kívánatos formától való eltéréssel számolni kell. Arra azonban mindig ügyeljünk, hogy összességében, jellegében határozottan különbözzék a pulitól. A pumi nem rosszul szőrözött puli, hanem attól számtalan tulajdonságában, formában eltérő fajta. A pumi formája (fej, fül, farok, szőrzet) a biztosabban öröklődő. Keresztezéssel tehát inkább pumi jellegű utódokat kapunk, ezért nehéz a puliból kiszűrni a pumi hatást. Arányosság . Arányos, tetszetős fajta. Törzse négyzetes formát mutat, de hosszabb lábúnak tűnik. Mivel a törzs elülső részének hosszabb szőrét gyakorta levedli, az ilyen egyed lapos törzsűnek, aránytalanul nagy fejűnek tűnik. Ez az aránytalanság a valóságban nem létezik. Fejlettség. Átlagos pulinagyságot mutató fajta De mivel a szőrzete nem mélyíti, inkább nagyobbnak, hosszú lábúnak tűnik. Marmagassága 35-44 cm. Az egyes testrészek viszonylagos standard mérete a marmagasság százalékában kifejezve:

törzshosszúság 100 fejhosszúság 44 mellkasmélység 43 az orrhossz a fejhossznak 45 dongásság 30 testsúly 8-13 kg. övméret 115

A "levetkőzött" egyedek laposnak tűnnek, és ösztövér benyomást keltenek. Vérmérséklet. Állandóan tevékenykedő, igen élénk vérmérsékletű fajta; még a pulinál is mozgékonyabb. Mozgékony tevékenysége azonban egészen más jellegű, mint pl. a foxterrieré. Nemcsak kutat, szaglász, de mindjárt mindenről véleményt is nyilvánít,

élénken csahitál. A nyájat vagy az udvart állandó ellenőrzés és uralom alatt tartja. A juhász szemvillantására beszédes parancs-teljesítéssel reagál. A ház körül minden zajt figyel, és ugatással jelez. Ez a mozgékony élénkség imponáló annak, aki ilyet szeret. Szervezeti szilárdság. Ahol a pumit tartják, ott nem divat a kutyák elpuhítása. A kisigényűség, a szervezeti szilárdság, természetes szelekcióképpen kialakult jó tulajdonságok. Csak azok az egyedek maradhattak meg, amelyek nem igényesek, amelyek a rideg tartást és a z állandó munkát bírták. Nem is látni a pumik között sem laza szervezetű, sem elhízott egyedet. Gyakrabban előforduló küllemihibák. A fajta leggyakoribb hibái a pulihatásból származnak. A pulijellegű hosszú szőr a két fajta közötti köztes megjelenési formát mutatja. A hosszú szőrrel fedett lábvégek megszüntetendő hibát jelentenek. Az egyenesen felálló fül meg mudi- vagy spitzhatást, a lehajló fül pulijelleget árul el; mindkettőt hibáztatjuk. A felálló faroktűzéstől eltérő bármilyen formát kifogásolni kell. Akad egyed, amelynek a szőrzete nem egynemű. A leggyakoribb eset, hogy a fej szétálló szőrökkel fedett, az elülső törzsrész szőrzete rövid és gyűrűs, a hátulsó részé pedig hosszú s gubancosodásra hajlamos. Ezt a heterogenitást örökítik az egyedik. A mellfolttól, az árnyalati foltosságtól igyekezzünk megszabadulni. Súlyos hibák, kizáró okok. A pumi egyöntetűségéért még sokat kell fáradozni. A tenyésztői munka eredményességének fokozása érdekében szigorúan kell elbírálni a fajtajelleget. A fajta jellemzőit nem mutató egyedeket zárjuk ki a tenyésztésből. Puliszőrű pumival ne tenyésszünk! A pumiszőrű, de pulifejű (kerek fej, lógó fül) egyedek még generációk multával sem lesznek pumijellegűek. A testen bárhol előforduló rövid, fekvő, sima szőrzet selejtezési ok. Farkatlan egyedeket lehetőleg ne használjunk tenyésztésre. A szabályos, illós fogzáródást vegyük szigorúan, és mindenféle durva eltérést (csukafog, 2 mm-nél nagyobb pontyfog stb.) selejtezzük ki, mert a pásztorkutyának biztos fogásra van szüksége."

* * * 


Forrás: Magyar kutyafajták - Dr. Sárkány Pál, Dr. Ócsag Imre - 1987. Mezőgazdasági Kiadó

1960-tól érvényes FCI standard alapján

"A pumi standardleírása

Összbenyomás. Terrier jellegű terelő pásztorkutya. Középnagy testű, középhosszú, nem nemezesedő szőrű. Jellemző szőrszíne nincs, minden szín megengedett, de egyöntetű legyen és nem tarka. Bőre sötét pigmentű. Feje mutatja leghatározottabban a terrier jelleget; arcorri része megnyúlt, egyenes vagy ehhez közel álló stopfonallal, jól szembetűnő szemekkel, felálló, s végén lebicsakló fülekkel. Nyaktartása a pulinál magasabb, 50-55 fokos szöget alkotó, állandóan figyelő jellegű. Úgy tűnik, hogy hosszú

lábú, de a törzs mégis négyzetes formát zár be. Értelmessége, élénksége, rámenős természete következtében mindjárt magára vonja a figyelmet. Eléggé hangos fajta. Jó szimatú. Jelenleg az 1960. évi No.56/b sz. standard van érvényben. E leírás alapkívánalma volt, hogy a pumitenyésztésben is egy megokoltan szigorú standardot vezessünk be. A standardban megadott kívánalmak szerint kell szelektálni a pumit, s akkor remény lehet rá, hogy két-három generáció múltán a szigorú kritikát is kiállja állományunk. A standard elkészültétől eltelt idő óta máris szembetűnő az állomány javulása s egységes jellegben való kialakulása. Testtájak. A fej megnyúlt, viszonylag keskeny. Alakjára a hosszúsági méret nyomja rá a bélyegét. A fejtető közepesen széles és domború. A homlok hosszú és kissé domborodó, oldalról lapos. A szemboltívek mérsékelten fejlettek. A szemek ovális alakúak és kissé ferdén metszettek. A stopvonal rendszerint nem érzékelhető (az új jellegnél), mert a homlok síkja szemboltívek között szinte egyenes vonalban folytatódik az orrhátra. Az orrhát egyenes. Az orr megnyúlt, elhegyesedő. Az orrtükör elkeskenyedett és derékszögben lemetszett. Az orca előre elkeskenyedik, a pofa mély, jól izmolt. A szemhéjszél feszesen zár. Ugyancsak feszesen simulnak a fogsorhoz az ajkak is. A fogazat igen egészséges, jól fejlett. A szabályos fogsor ollósan záródik. A ponty- vagy csukafog, az előzápfog-hiány nagyon ritka. A szem, az orrhát az ajkak szabadon kivehetők. Sem hosszú, de még középhosszú szőr sem fedi a fejet. A fül magasan tűzött fordított V alakú, felálló, közepes méretű. A felálló fül vége lebicsakló. A lebicsakló rész 1/3-a a fülnek, de esetleg csak a hegye törik előre. Az a szép és kívánatos, ha a fülvég határozottan előre és kissé oldalt bicsaklik. Nem kívánatos, ha a fül oldalt vagy hátravont. Kizáró ok a felálló fül (spicc- és mudihatásra vall). Némely család felemás fülállást örökít: az egyik fül szabályos, a másik hegyes vagy kissé oldalt vont. Igyekszünk helyettük szabályos fülállású egyedeket tenyésztésbe állítani. A fülforma és a fültartás a terrier jelleg fontos alapkívánalma. E téren tehát nem lehetünk elnézőek. A nyak a közepesnél magasabban illesztett, közepesen hosszú, kissé ívelt, izmos. A fejtűzés igen mozgékony. A rövid nyakú egyedeken a fej mozgékonysága korlátozott. A túl hosszú nyakú pumi rendszerint laza szervezetű. Az elég magas mar t még kiemelkedőbbé teszi a meredek lapocka. A hát középhosszú, az ágyék középhosszú vagy rövid, mindig feszes kötésű. A far csapott, közepesen széles. A bordázat kevésbé dongás, inkább lapos, de mély. A has felhúzott, s csak a többször fialt egyedeken lesz hengeres. A törzs jellemző adottságai elárulják, hogy fáradhatatlan mozgó, tevékenykedő fajta. A lapocka és általában az elülső végtag meredeksége nem teszi ugyan lehetővé a kiadós mozgást, azonban gyorsan mozog, gyorsan lép. A farok magasan tűzött, a kereszttájékra kunkorodó. A sarlósan felálló farok is jó alakulás. A veleszületett kurtafarkúságot sikerült csaknem teljesen kiküszöbölni. A farkat kurtítani szokták úgy, hogy a kétharmad rész megmarad. Ez a beavatkozás még fokozza a terrieres külsőt. Az elülső szabad végtag a szügy síkjából kiindulva függőlegesen támasztja alá a törzset. A két végtag párhuzamos, nem túl széles állású. A csüd a talajjal 55 fok körüli szöget zár be, meredek. A mancsok szorosan zártak. A talppárna rugalmas. A körmök igen kemények. A hátulsó végtag kissé hátraállított. A konc és a comb igen hosszú, a lábközép rövid. A csüd meredek. A többi tájék mint elöl. A fattyúkörmök eltávolítandók, mert a mozgásban zavarnák a pumit. A bőr. Palaszürke, sok pigmentet tartalmaz. A szabad bőrfelületek palaszürkék, feketék. A szem szivárványhártyája sötétbarna, fekete. A szőr között a bőr is mély pigmentű. Pigmenthiba, foltos szabad bőrfelület a legritkább esetben fordul elő. Gyakrabban előfordul azonban, hogy a szem szivárványhártyája nem sötétbarna. Találkozhatunk világosbarna szemmel - ez még kisebb hiba -, de akad sárga szemű, sőt kékes szivárványhártyájú pumi is. Ez utóbbi kettőt ma már szigorúan ítéljük meg, és kizárjuk a tenyésztésből. Főleg akkor találkozhatunk kékes árnyalatú szemmel, ha a szőrzet is világosabb fakó színű. A szőr. A pumi szőrének jellege egészen speciális. A pumi szőrzetét is pehelyszálak és felszőrök alkotják. A pehelyszálak finomabbak, a felszőrök durvábbak. A kettő aránya kb. 50-50 %. A szőrszálak átlagos vastagsága 22,5 m, szóródása 13,6 m. A szőrzet durvább a puliénál is igen széles skálán variál. A pumi egész testét kisebb-nagyobb tincseket képező jellegtelen, fürtös vagy csigás szőr fedi. Legjobban szeretjük a jellegtelen jelzővel illetettet. Ebben a legkevesebb a pehelyszál. A legtöbb pehelyszálat a fürtös szőrzet tartalmazza. Akármilyen jellegű a pumi szőre, sohasem nemezesedhetik még a faron, a koncon sem. Legrövidebb a szőr a mancsokon és az arcorri részen. A szem, az orrtükör, az orrhát mindig jól kivehető. A fül dús, szálkás szőrzete felálló, merev. A nyak, a törzs, a végtagok, a farok szőrzete rövidebb, 3-4 cm-es lehet, de akad olyan egyed is, amelyen hosszabb, 5-7 cm-es. Olyan hosszú, mint a pulié, még a faron, a koncon sem lehet. A pumi szőrzete legföljebb a fürtös jellegig közelítheti meg a puli szőrzetét. Ennél se hosszabb, se összeállóbb nem lehet. A legkevésbé kedvelt a csigás szőrforma. Nem ad olyan szép jelleget a puminak, mint a "jellegtelen" vagy a fürtös. Elléskor némelyik anya "levetkőzik". Akad olyan is, amelyik csaknem teljesen lemeztelenedik. A szőr színe. Igen változatos, szinte minden szín megengedett, de fedett, egyöntetű jellegben. A tarkázottság azonban kizáró ok. Hasonlóképpen elítéljük még a jegyeket is. Leggyakoribb színváltozatok: ezüstsszürke, világosszürke, palaszürke, mézesszürke, vörösbarna, avétt fekete, fehér, fakó. A legtöbb egyed valamilyen szürkés árnyalatú. A tiszta fehér a legkevesebb, s a tiszta fekte sem gyakori. A szőrszín sohasem lehet foltos. A kölykök leggyakrabban feketének születnek és a választásig már látszik rajtuk a későbbi végleges szín. Először az ajak és a szemek tájéka kezd vedleni és szürkül ki. Ebben a korban igen komikus kinézésük van a pumi kölyköknek. A mozgás. A pumi mozgása igen élénk, temperamentumos, a lépés elaprózó, de gyors. Vágtája szökdécselő. Fáradhatatlan, állandóan mozog. Folyton tevékenykedik. Mindig talál elfoglaltságot. Értékmérő tulajdonságok Fajtajelleg. A puli fajtából való kiválás folytán a fajta nem teljesen konszolidált, a törzskönyve nyitott. Ezért több-kevesebb hibával, a kívánatos formától való eltéréssel számolni kell. Arra azonban mindig ügyeljünk, hogy összességében, jellegében határozott formát mutasson. A pumi nem rosszul szőrözött puli, hanem attól számtalan tulajdonságban, formában eltérő, más fajta. A puli hosszú szőrű pásztorkutya; a pumi középhosszú szőrű pásztorterrier. A pumi fajtajellegéhez hozzá tartozik a terrier jelleg. Ennek formai és tulajdonságbeli vonzata van. A majdnem egyenes stopvonal, a felálló és lebicsakló fül, a felálló farok adja a terrier formát. Az igen élénk vérmérséklet, a hangos véleménynyilvánítás, a jó szimat, a kutatószenvedély terriertulajdonság. Ügyeljünk arra, hogy továbbtenyésztés folyamán a fajtajellegtől elütő utódokat kímélet nélkül vonjuk ki a tenyésztésből. A nemi jelleg. A fajta kevésbé kiegyenlített volta folytán nem kifejezett. Akad finomabb kan és akad durvább szuka, amelyiknek másodlagos nemi jellege nem utal határozottan a nemére. A közeljövő tenyésztörekvésébe az is beletartozik, hogy a nemek közötti különbséget a külső formában is kifejezetté tegyük. Arányosság. Arányos, tetszetős fajta. Törzse bár négyzetes formát mutat, hosszabb lábúnak tűnik. Mivel a szőre rövidebb, laposabbnak és sekély mellkasúnak látszik. A feje is viszonylag nagynak tűnik. Ez az aránytalanság a valóságban nem létezik, csak a pulihoz szokott szem látja így. Ha terrier szemszögből bíráljuk, akkor tűnik fel ez a tettrekész, temperamentumos élénkség, amely minden testrészét mozgásra serkenti. Állása, figyelő helyzete mindig tevékenykedő testtartást mutat. Ez harmóniában van egész megjelenésével. A néha nagynak tűnő fej határozottan rövidebb szőrű, mégis igen arányos. A hosszabb szőrű fejet nem tartjuk kívánatosnak. Fejlettség. Középnagy kutyafajta. Bottal mért marmagassága: 35-44 cm.

A pumi testtájainak viszonylagos mérete a bottal mért marmagasság %-ában

Standard szerint legalább kívánatos törzshosszúság 100 - mellkasmélység 43 45 dongásság 30 33 övméret 115 120 fejhosszúság 44 45 orrhosszúság a fejhosszúság %-ában 45

A pumi szikár csontozata, szívós izomzata következtében finomnak tűnik. Ellenben, ha megtapintjuk az egyedeket, akkor érezhetjük, hogy milyen jól fejlett, izmos fajta. Nagyságát a munkája, munkakörülményei alakították ki. A nagyobb test igényesebb lenne -ilyen élénk mozgás mellett -, a kisebb egyed pedig nem állná meg a helyét a nagyobb állatok mellett. Kondíció. Kövér pumi csak idős korban látható. Különösen szikár fajta. Sőt gyakorta ösztövér izomzatúnak tűnik. Ügyeljünk arra, hogy kiállításra ennél jobb kondícióban vigyük, mert ez tetszetősebb. A munkakondíciója a szikár jelleg, felhúzott hassal. Vérmérséklet. Vannak, akik túl élénknek, túl temperamentumosnak, túl hangosnak ítélik a pumit, főleg a szomszéd ház lakói. A gazdája általában nem tsz ilyen kifogást, mert az egyéb jó tulajdonságai mellett ezt az igen élénk vérmérsékleti következményt észre sem venni. A pumi igen élénk vérmérsékletű, a pulinál is élénkebb fajta. Mozgékony tevékenysége azonban egészen más jellegű, mint például a foxterrieré. A pumi nemcsak kutat, szaglász, s mindenre élénken figyel, hanem mindezekre "véleményt is nyilvánít", élénken csahitál. Ahova eljut, azt mind állandó ellenőrzése alatt tartja és hangos szóval is. A juhász utasítását, szeme villanását is vakkantással nyugtázza, és utasításteljesítés közben is "beszélget". Azonban senki ne gondolja, hogy a pumi nem tanítható, és az élénk vérmérséklet ellenére is igen kellemes társ lehet belőle, ha foglalkozunk vele, ha megtanulja, hogy mikor mit szabad. Tanulékonyság. Aki ért hozzá, az a természetes tanulékonyságán túl igen szép eredményt érhet el vele. Eredeti munkakörülménye mellett anyjától, másik társától észrevétlenül tanul. Ha kiszakítjuk eredeti munkájából, ha kiképzésszerűen foglalkozunk vele, szinte mindent megtanul, amit egy hasonló testnagyságú kutya megtanulhat. Nem egy kiképzett pumi a "ringbéli kötelességet" utasításra szabadon hajtja végre, s mindezt jókedvvel és nem visszahúzódással. A szakszerűen kiképzett terelő pumi igen következetesen és könnyedén dolgozik. Nem vitatható, hogy nagyfokú tanulékonysága a pásztor szelekciójának a következménye. Mivel az utóbbi időben, sőt ma is ez a fajta maradt meg a pásztorok kezén, a pásztor természetes szelekciója rá még közvetlenül hatott és hat ma is. Szervezeti szilárdság. Megtestesítője az ellenállóképességnek, az egészségének. Az időjárási és tartási nélkülözést nagyszerűen bírja. Ez a tulajdonsága persze annak a természetes szelekciónak a következménye, amely a kutyagyógyítást nem ismerte, mert a puminak mindig helyt kellett állni. A féregirtást természetes szerekkel elvégezte a pásztor, de ezen túl a szilárd szervezetére volt bízva, hogy életben maradhatott-e vagy elhullott. Típus. Használati típusa terrier jellegű juhászeb. A vérmérséklet, a szervezeti felépítés, a megjelenési forma és a viselkedés, valamint munkája ezt kell, hogy bizonyítsa. Ha bármelyik tulajdonsága ne milyen irányban formálódott, az nemcsak heterogenitást jelent, hanem azzal is számolni kellene, hogy összhang hiányában sem a munkáját nem tudná eredményesen ellátni, de a sporttenyésztésben sem felelne meg. Akár a pásztor, akár a sporttenyésztő - ha egyszer volt pumija -, csak vele akar a továbbiakban is dolgozni. A hangossága az egyetlen tulajdonsága, amely bizonyos körülmények között hátrány lehet, de mégsem azt a következtetést kell levonni, hogy változtassuk meg ezt a tulajdonságát, hanem azt, hogy tanítsuk, fegyelmezzük, és ahol "beszédessége" mg így is hátrányos, ott másik kutyafajtát kell választani. Nagy propagálója viszont rövid szőre, amely a szobában tartást is jól bírja. Ezért napjainkban egyre jobban kiszélesedik a használati lehetősége is."